ENSZ tárgyalások

Nemzetközi tárgyalások a világszervezet égisze alatt

A Római Klub 1972-es összeállítása a növekedés korlátairól, majd 15 év múltán a Brundtland jelentés az emberiség közös jövőjéről határozottan felhívta a figyelmet arra, hogy az emberi tevékenység okozta globális környezetváltozás nagyfokú kockázatának mérséklése érdekében cselekedni kell. A 70-es évek közepétől nyert teret az a megközelítés, hogy a nagytérségű vagy globális környezeti problémák feltárása, a szükséges teendők kidolgozása és eredményes végrehajtása is csak hatékony nemzetközi összefogással valósítható meg. Ezen összefogásnak ad teret az ENSZ, illetve az ENSZ szakosított intézményei.

UNFCCC, Kiotói Jegyzőkönyv

Az 1980-as évek elejére a kérdéskörrel foglalkozó szakemberek, politikusok számára világossá vált: az éghajlatváltozás kockázatának elhárítása túlnő az egyes országok határain. E felismerés vezetett el - az 1992. évi Rio de Janeiro-i ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencia keretében - az Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC, United Nations Framework Convention on Climate Change) elfogadásához.

Éghajlatváltozási Keretegyezmény

Az Egyezmény lényege az üvegházhatású gázok civilizációs eredetű kibocsátásának korlátozása olyan szinten, amely megóvja a környezetet és a társadalmakat az éghajlatváltozás káros következményeitől. Az Egyezmény konkrét kötelezettségként írja elő a csatlakozó fejlett és átalakuló gazdaságú országok (az ún. Annex I részesek) számára, hogy 2000-re az üvegházhatású gázkibocsátásuk nem haladhatja meg az 1990. évi szintet. A nemzetközi jogi dokumentum - mely 1994-től hatályos - a fejlődő országok számára nem rögzít kibocsátás korlátozási kötelezettséget és nem él a szankcionálás lehetőségével. Ugyanakkor a fejlett és átalakuló gazdaságú országok számára részletesen szabályozott jelentéstételi kötelezettséget állapít meg (Nemzeti Beszámolók), melyek egyaránt kiterjednek az üvegházhatású gázok kibocsátásának felmérésére (nemzeti emissziókataszterek), a kibocsátások jövőképeire és a nemzeti klímavédelmi intézkedések számbavételére.A legfejlettebb országok nem képesek betartani az Éghajlatváltozási Keretegyezményt, például az USA 11%-kal, az EU tagállamainak többsége 2-8%-kal túllépi a megengedett szintet. (Az átalakuló gazdaságú országokban bekövetkezett gazdasági szerkezetátalakulás eredményeképp a kibocsátások 10-30%-kal csökkentek.) Ráadásul a tudományos elemzések szerint a kibocsátások 1990-es szinten történő "befagyasztása" nem vagy csak alig csökkenti az éghajlatváltozás kockázatát. Az egyezmény végső célját - azaz az ökoszisztémákra már veszélyes mértékű éghajlatváltozás elkerülését - csak a kibocsátások határozott csökkentésével lehetséges elérni.

Kiotói Jegyzőkönyv

1997-ben Kiotóban megállapodás született az üvegházhatású gázok emissziójának a csökkentéséről. Az elfogadott új jogi eszköz (Kiotói Jegyzőkönyv) szerint az OECD tagállamok, illetve az átalakuló gazdaságú országok - meghatározott, de egymástól eltérő mértékben - átlagosan a kibocsátások 5,2%-os csökkentését vállalták a 2008-2012 időszakra. Három ország esetében (Ausztrália, Izland, Norvégia) a kibocsátások kis mértékben növekedhetnek, további három ország (Oroszország, Új-Zéland, Ukrajna) a kibocsátások befagyasztását vállalta, míg a többi ország 5-8%-os csökkentés mellett kötelezte el magát. Az EU tagállamai együttesen ("EU-buborék") vállalták az átlagos 8%-os csökkentést, mely az EU tagállamok között jelentős eltérést mutat. Magyarország számára a Jegyzőkönyv 6%-os csökkentést ír elő.

A Kiotói Jegyzőkönyv azonban nem pusztán a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére állapít meg kötelezettséget, hanem a hat üvegházhatású gáz együttes nettó kibocsátására, az úgynevezett nettó üvegház-gáz potenciálra vonatkozik. Üvegház-gáz potenciál alatt a jegyzőkönyv a CO₂, CH₄, N₂O, HFC, PFC és SF₆ vegyületek szén-dioxid egyenértékben - nemzetközileg egységesített módszertan alapján - számított összemissziója és az erdő szénmegkötésének különbségét érti.
A Kiotói Jegyzőkönyv - a differenciált kötelezettségeken túlmenően - további lényeges kiegészítéseket tett az eredeti egyezményhez. Egyrészt az elvek szintjén felveti a nem teljesítők valamiféle szankcionálását, másrészt lehetővé teszi az erdőségek szénmegkötő képességének "leírását" az ipari kibocsátásokból. Ezeken túlmenően a Jegyzőkönyv elismeri a létjogosultságát annak a megközelítésnek, hogy a kibocsátás-csökkentés költségeinek minimalizálása érdekében az országok közös és összehangolt intézkedéseket tehetnek. Azaz, amennyiben egy ország országhatárain kívül alacsonyabb költséggel képes ugyanolyan mértékű kibocsátás-csökkentést elérni, mint saját nemzetgazdaságában, úgy - meghatározott feltételek teljesülése esetén - e megtakarításokat saját magának számolhatja el. A Jegyzőkönyv három különböző, úgynevezett kiotói mechanizmust határoz meg, melyek keretében az üvegházhatású gázok forgalmazható kibocsátási jogát valorizálható természeti kincsnek, azaz áruba bocsátható "közjószágnak" tekinti. További kötelezettséget jelent a csatlakozó országok számára, hogy a végrehajtás előmozdítására programot kell kidogozni. A Kiotói Jegyzőkönyv - bár jogilag kötelező érvényű nemzetközi dokumentum - még nem hatályos.

az egyezmény két állandó testülete (Tudományos és Műszaki Kiegészítő Testület (SBSTA) és a Végrehajtást Elősegítő Testület (SBI) műhelyeiben készültek a Részes Felek Konferenciájára beterjeszett előterjesztések. E testületeket nevesíti az Egyezmény, ily módon "alanyi tagjai" a részes államok. (Megjegyzendő, hogy az SBSTA első elnökét Magyarország adta, Dr. Faragó Tibor személyében, akinek elnöki ténykedése széleskörű nemzetközi elismerést aratott.)

Ad hoc munkacsoportok:

A Kiotói Jegyzőkönyv kidolgozása három - kötött mandátummal és működési időtartammal, meghatározott résztvevői körrel rendelkező - bizottságban folyt. E testületek a Részesek Konferenciájának számoltak be tevékenységükről, munkájuk végeztével e testületek megszüntek.

Döntéshozó szerv:

A Részesek Konferenciája (COP) az Egyezmény döntéshozó csúcsszerve. Mandátumát az Egyezmény szövege egyértleműen rögzríti, munkamódszere (kapcsolattartás, képviselet, egyeztetés, szavazás stb.) az ENSZ általános szabályaival egyezik meg. Megjegyzendő, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv döntéshozó szerve (Részesek Értekezlete, MOP) a COP részeként működik majd.

Titkárság:

Valamennyi "hivatalos" szerv (döntési, döntéselőkészítési, ad hoc stb.) technikai, tervező-szövegező és kiszolgáló bázisa.

A legutóbbi javaslatok alapján a Részes Felek Konferenciájának további hét új (egyenként tízfős) állandó testülete jön létre ezek:

• Climate Resource Committee,
• Adaptation Fund Council,
• Executive Board of CDM,
• Article 6 Supervisory Committee,
• Compliance Committee - Facilitative Branch,
• Compliance Committee - Enforcement Branch,
• Intergovernmental Group of Scientific and Technical Experts of the Technology Transfer.